Mi változott és mi nem a pedagógushiány újratermelésében?

A szerző 1986-ban „Miért nem számolható fel a pedagógushiány – ha nincs?” címmel közölt tanulmányt Pedagógiai Szemle hasábjain. Ebben azt állította, hogy az oktatásirányítás és -finanszírozás akkori hazai rendszerében felszámolhatatlan, mert rendszer strukturális jellemzőinél fogva hiányt egy meghatározott szinten mindig újratermelte. Amellett érvelt, vélemény, „ha sokkal több pénzt költünk oktatásra, akkor lesz pedagógushiány” adott feltételek mellett téves állítás. Jelen írásában vizsgálja, mi változott azóta újratermelésében kezelésében. Arra következtetésre jut, 2010-ig szintig újratermelő mechanizmusok továbbra is korábban leírt módon működtek. 2010 után azonban, miközben hiány újratermelése folytatódott, oktatásügyre fordított költségvetési források radikális csökkentése, oktatásirányítási, finanszírozási döntéshozatal drasztikus központosítása, intézményhálózat nagyobbik részének szigorú államosítása pedagógus-bérrendszer átalakítása működésképtelenné tette mértékét évtizedek óta elfogadható tartó mechanizmusokat. Ez vezetett mára pedagógusok, szülők diákok tiltakozó mozgalmainak megerősödéséhez.