Dosztojevszkij hatása Gárdonyi kisregényeinek prózaművészetére

Gárdonyi Géza Ki-ki párjával című 1918-as regényének keletkezéséről és forrásairól a Gárdonyi-monográfiák mindegyike ugyanazt ismétli: idézi József könyvének megírás körülményeit tárgyaló rövid fejezetét, majd pedig utal az első recenzió felismeréseire. Hatvani Lajos Nyugat 1923/22. számában megjelent utolsó regénye recenziójában posztumusz kiadott könyvről ezt írta: „Ki-ki megállhat Arany Petőfi legjava termése s Gottfried Keller falusi Rómeó Júliája, meg Flaubertnek egyszerű szívű cselédlányról írott nagy novellája mellett” (Hatvani, 1923). Ezzel gesztussal sajátosan jellemzi művének irodalomtörténeti kontextusát. Egyfelől nyilvánvalóan jelöli ki azt századfordulón konzervatívnak tekintett magyar szöveghagyományt (romantika későromantika), amelyhez odasorolja írót. Másfelől két világirodalmi összehasonlítási pontot is felajánl: regényt érdemes 1856-ban Falusi Júlia vagy éppen Flaubert 1877-ben Egy jámbor lélek története felől olvasni. Bár mindkét megállapítás tartalmaz részigazságokat, valójában erősen vitatható nehezen igazolható szövegelemzéssel. Időszerű 100 év után más megközelítést felvetni. Tanulmányomban amellett érvelek, hogy legjelentősebb írásművészeti ihletését Dosztojevszkij A félkegyelmű olvasása nyújtotta.